A csődtől újra a csúcsig 1. – A vállalkozói pénzügyek

Ha vállalkozást vezetsz, vannak dolgok, amiket bár utálsz, muszáj velük foglalkoznod. És, ha nem teszed, ha halogatod, elsüllyeszted őket az íróasztal fiókod legmélyére, vagy egyszerűen tudomást sem veszel róluk, akkor lazán rád gyújtják a házat.

Ha unod már az állandó tűzoltást, és akarod tudni, hol vannak a vállalkozásodban a potenciális tűzfészkek, kövesd figyelemmel a blogot, ahol 4 héten keresztül mutatom be neked mire figyelj, és mit csinálj, hogy elejét vedd a katasztrófáknak.

Első körben a legnagyobb mumusomról lesz szó.

Ezek a pénzügyek.

Bár egyik diplomámat a Külkeren szereztem, ami ugye egy gazdasági főiskola, nekem a pénzügyek sosem voltak az erősségeim.

Gyakorlatban kábé odáig terjedt az érdeklődésem, hogy van-e pénz a számlámon.

Általában volt. És általában szépen el is költöttem.

Pedig nem kerestem rosszul, sőt!

Egzotikus nyaralás, nagy ház a kertvárosban, Audi, drága vacsorák, drága italok, minden, ami csak az aranyélet kellék és díszlettárában elfér.

Rengeteget kerestem, de eszembe sem jutott, hogy a bevételeimből a vállalkozásomra is kéne költeni, nem csak a saját luxusom megteremtésére.

Aztán hab a tortán, beszereztem egy arany American Express kártyát, amivel végképp hatalmas nagy fiúnak éreztem magam.

Sosem foglalkoztam ilyenekkel, hogy csekkek, ÁFA, társasági adó, meg egyéb földhözragadt dolgok.

Volt olyan év, hogy kétszer váltottam könyvelőt, mert nem voltam vele megelégedve.

Volt olyan, hogy egyik napról a másikra nem volt pénz a számlámon, de mindenhonnan özönlöttek a számlák különböző befizetendőkkel.

Tudom, sokszor meséltem róla, de nem lehet elégszer ezt az elrettentő példát felmutatni.

Merthogy a az 1. vállalkozó életem az volt. Díszkötésben.

2005-2006 környékén értem a mélypontra.

Már akkoriban imádtam Kiyosaky könyveit, faltam a Gazdag Papa Szegény Papa sorozatot…de valahogy nem úgy működtek a dolgok, ahogy kellett volna.

Nem működött a modell.

Aztán szembe jött velem Kyosaki gondolata, aminek addig nem tulajdonítottam jelentőséget, de ami akkor, mint egy reflektor, rávilágított az elefántomra az asztalon:

“Nem az a lényeg mennyit csinálsz, hanem az, mennyit tudsz a pénzből megtartani”

Aztán, mikor 2006-ban újrakezdtem, az első dolog, amit lenyeltem, mint Brian Tracy azt a bizonyos csúnya békát, hogy igenis foglalkozni fogok a pénzügyekkel.

Mert cégvezetőként ez az egyik kötelességem.

3 évig kínlódtam a talpra állással, és 6 évig tartott, míg visszafizettem az összes felhalmozott adósságom.

És azóta erre a területre kiemelten figyelek.

Van egy fantasztikus könyvelőm, egy adótanácsadóm és egy jogászom.

Összebarátkoztam a kifejezéssel cash flow.

Naponta riportál a pénzügyi munkatársam a bevételekről, és hetente egyeztetünk a kiadásokról, költségekről, arról is, mennyi adóteher keletkezett azon a héten, amit el kell különítenünk.

Éves pénzügyi tervünk van.

Folyamatosan szemmel tartjuk és optimalizáljuk a költségeket.

Tartalékot képezünk, bérekre, adókra későbbi beruházásokra. 

Piaci béreket fizetünk, teljesen fehéren a munkatársaimnak.

És soha, de soha nem fordulhat elő az velem, hogy többet költsek, mint amennyit megengedhet magának a cég.

Ati, ezt ki sem néztem volna belőled – gondolod most, és igen, ez egy elég komoly teljesítmény tőlem, mert a pénzügyeket fontos tudnod, továbbra sem szeretem.

Viszont, tudom, hogy ha nem tartom rajta a kezem a vállalkozásom pénzügyi vérkeringésén, akkor fogom észre venni, hogy baj van, amikor már késő.

Nem volt egyszerű az út, de remek emberektől tanultam. Olyan vállalkozóktól, akik stabil és sikeres cégeket vezettek, és vezetnek a mai napig, és akik a sikerüket többek között ennek, a pénzügyeik kézben tartásának köszönhetik. 

Hogy miért beszélek neked erről?

Egy kedves vállalkozó barátom fogalmazta meg remekül:

A kisvállalkozások többsége, ha a pontos bevételi és kiadási mutatóit megnéznénk, akkor tulajdonképpen csődben van, csak nem tud róla.

Nálad vajon mi a helyzet?

Mikor ültél le beszélni utoljára a könyvelőddel, pénzügyeseddel, hogy mit mutatnak a számok?

A munkatársaid fel vannak rá hatalmazva, hogy szóljanak?

Egyáltalán tudják, mikor kell szólni, hogy baj van?

Vagy, hogy egy hirdetési kampányra, rendezvényre, termékfejlesztésre, akármire nem költhetnek el többet, mint amennyit az visszahoz?

Ha most azt mondanám, nézzük meg, mennyi pénz van a cégedben, mit mutatnának a számok?

Nem, nem a pénzügyesed! A számok!

Gondolkodj el ezen, és, ha eddig nem tulajdonítottál az átlátható pénzügyi mérőszámoknak, a folyamatos, legalább heti szintű riportoknak jelentőséget – mert az csak a NAGY CÉGEKNEK való – akkor baráti javaslatom, kezdj el ezzel a területtel foglalkozni. Méghozzá gyorsan!

Ha nekem sikerül, neked is fog!

Csak kezdj bele! Használd fel a tudást, amit átadok neked, hiszen így neked lehet nem évekig fog tartani.

Ami fontos, lépj!

Ha pedig kíváncsi vagy, milyen mérőszámokat érdemes figyelned, milyen rendszer az, amit én és a csapatom már  évek óta tesztelünk, és jelentem, sosem működött még ilyen jól a cégem, légy figyelmes!

Június 6-án bemutatom neked ezt a rendszert, ami támogatni fog Téged egy olyan vállalkozói operációs rendszert kialakítani, aminek köszönhetően tökéletesen kézben tartod majd a pénzügyeid, és nyugodtan alhatsz!

Ha elindított benned valamit a bejegyzés, kérdésed van, nyugodtan írd meg kommentben!

Ha pedig úgy látod, másnak is hasznos lenne ez információ, oszd meg vele.

A következő héten egy újabb dolgot mutatok meg, amin változtatva, csődből, újra a csúcsra jutottam!

Megosztás

About the Author

​​​2017-ben azt a célt tűztem ki, hogy 2020-ig 100.000 magyar vállalkozóval osztom meg azt a gyakorlatban is kipróbált tudást, amit közel 100 000 dollár befektetésével szereztem meg a világ vezető üzleti és marketing tanácsadóitól.

  • Czinege Káoly szerint:

    Igen fontos!
    A legtöbb vállalkozó az indulásnál egy pénztárcából fizeti a vállalkozását, és vesz kenyeret… Első minimum, a 2 pénztárca!!

  • >